Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘gombák/nyálkagombák’ Category

Az áltriflák gaszterális termőteste gumó alakú, ennek burka (peridium) kemény, repedezett, pikkelyes lehet. Glebája fiatalon is sötét (pl. szürkés rózsaszín), idősebb korára még sötétebb lesz. Éréskor a termőtest szabálytalanul nyílik. Alján micélium istráng lehet.
Ektomikorrhizásak, nyáron – ősszel, savanyú talajú erdőkben, erdőszéleken gyakran fordulnak elő.
Mérgezőek, gyomor-bélrendszeri tünetek. Gyakran kellemetlen szagúak is.

Reklámok

Read Full Post »

A termőtest fiatalon agyvelőszerű, öregedve szabálytalanul lebenyessé válik, 2-9 cm x 1-3 cm vastag; a ráncok felszíne sima; színe sápadt aranysárga, ritkábban áttetszően fehér. Termőréteg a termőtest felszínén található.
Lombos fák holt anyagán, főleg lehullott ágain egész évben, de főleg nedves periódusokban – ősszel és télen – találkozhatunk vele, gyakori.

Read Full Post »

Termőteste reszupinátus vagy félig konzolos, max 1,5 cm-es konzollal, sok esetben számos termőtest összenő; felszíne rásimulóan szőrös; színe rozsdabarna, zónázott, a széle fehéres vagy okkeres.
Holt lombos faanyagon, főleg tölgyeken találjuk meg egész évben, ritka.

Read Full Post »

A valódi nyálkagombák a növények felszínén, korhadó fákon, trágyában élő, csupasz, sok-magvú, lassú mozgású plazmódiumok, amelyen termőtestek képződhetnek belsejükben spórákkal. A plazmódiumokban a citoplazma jól láthatóan erős mozgásban van. A mozgás iránya szinte percenként változik. A plazmódium méretéből következően az anyagátadás igényli ezt a belső keveredést.

Főleg a trágyadombon, komposztban, korhadó nedves farönkön fordulnak elő. Gyakran találkozhatunk a korhadó növényi maradványokon nyálcsomót képző Ceratiomyxa fruticulosa nyálkagombával, ami a valódi nyálkagombákon (Myxomycetes) belül a Ceratiomyxales rendbe tartozik. Plazmódiuma csepp alakú, nyeles sporangiumokra válik szét, melyek a nyelükön beáramló plazmától felfelé nőnek.

Read Full Post »

Jellemzés: A légyölő galóca az egyik legismertebb gomba egész európában. Messziről felismerhető fehér pettyekkel borított szép vörös vagy narancssárga kalapjáról (“mesegomba”). Fiatalon először egy fehér golyó jelenik meg, majd hamarosan kialakul a kalap, és a fehér burok a felületére tapadó pettyekre szakadozik fel. A kalap peremén finom barázdák láthatók. A lemezek fehérek maradnak, sűrűn állnak, nem nőnek a tönkhöz. A fehér tönkön hosszú, cafatos, lelógó gallér található. A többi galóca-fajhoz hasonlóan a légyölő galóca is általános burokból fejlődik ki, ami a gumós tönk alján levő szemölcsös övekről és a kalap tetjén lévő pettyekről ismerhető fel. A hús szagtalan és íztelen, a kalapbőr alatt sárgás színű.

Előfordulás: Kizárólag savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben található, augusztustól novemberig.

Fogyasztása ritkán halálos kimenetelű, de nagyon komoly megbetegedést okozhat, ezért kerülendő.

Read Full Post »

(tovább…)

Read Full Post »

A nagy őzlábgomba közeli rokona. Fiatalabb állapotban dobverőhöz hasonló alakú, mint az őzlábgombák általában. Kalapja szálas, barna pikkelyekkel (vagy szélesebb cserepekkel) borított, amik alatt a világosabb kalaphús kilátszik. A pikkelyek (cserepek) szélesebbek és sötétebb színűek, mint a nagy őzlábgomba kalapján. Lemezei krémszínűek, sűrűn állók, a tönk előtt gyűrűszerűen összenőttek. Tapintásra, fogásra megvörösödnek. A tönk karcsú, tövén gumószerűen kiszélesedett. Felülete sima, fehéres, később okkerbarnás, de nem kígyóbőrszerűen mintázott! Húsa sérüléskor nagyon gyorsan narancsvörösre változik, innen ered a piruló elnevezés. Erdőszéleken, tisztásokon, lombos- és fenyőerdőkben nyár végén és ősszel található. Ízletes, ehető faj, amelynek szintén csak a kalapját fogyasztjuk. Latin nevében a rhacodes szó (jelentése: rongyos) szakadozott, pikkelyes-cserepes kalapjára utal.

Read Full Post »

Older Posts »