Úti célnak a Tarjánka-szurdok ismételt meghódítását tűztem ki. Ez több szempontból is jó ötletnek bizonyult: A fák csodálatos őszi színekben pompáztak, valamint a száraz nyárnak köszönhetően biztosak lehettünk az alacsony vízállásban, ergo ha nem lopták le a láncokat, akkor most végre teljes egészében végigjárhatjuk eme páratlan természeti tüneményt. Az időjárásra sem lehetett panaszunk, ugyanis a reggeli csípős hideget leszámítva, kellemes idő volt ránk, a nap is hét ágra sütött. A hab a tortán, hogy az ország többi részén igencsak moslék idő volt.

Létszám: 5 fő, 3 biomókus + 2 tiszteletbeli tag.

Mivel ezt a kirándulást direkt nem egy rendes túrának terveztem, így nem volt annyira fájó seb, hogy nem találkoztunk semmilyen fincsi gazzal.. (Úúúú..milyen céép Festuca fűcsomóóó..XDDD) A táj, ill. a szurdok szépsége, a fák leírhatatlan színkavalkádja feledtette velünk a máskor megszokott ‘élet’ hiányát.

Mondjuk a terep bejárása sem volt hétköznapi, szóval nem is lett volna idő/erő minden látnivalót dokumentálni. Megelégedtünk azzal, hogy nem lettünk nyakig vízesek. Sőt.. összefutottunk majdnem az összes, ezt az élőhelyet jelző fajjal: például páfrányok tömegével, májmoha szőnyegekkel..és még egy árva békával is…hogy a pórul járt bambiról már ne is beszéljek..

Mint ahogy lenni szokott, ez a reggel sem indult zökkenőmentesen. Egy apró malőr miatt (ismeretlen autópálya-szakaszon sötétben vezetni nem jóóóó ^^) ugyan késtem egy keveset, de ezt később sikerült lefaragni. Kicsivel 10 után már Domoszlón is voltunk, és hála a múltkori próbálkozásunknak, elsőre megtaláltuk a kiindulási pontunkat

Akkor következzék a részletesebb beszámoló

A Tarjánka patak szurdokát a két falut, Domoszlót és Markazt összekötő útról értük el. (bambiveszély tábla!) A dűlőút a patakvölgy kezdeténél elfogyott, innen az elején mellette, majd magában a patakmederben tudtunk tovább haladni. Rövidesen elértünk a régi kőfejtőhöz, ahol pihentünkben gyorsan felmértük a fajkészletet XD

Itt még volt minden, mi szem-szájnak ingere: csipkebokor dögivel, xerotherm molyhostölgyes..iszalag-függönyök.. gyíkfüvek..éééés Festuca fűcsomók is.. Persze akadt pár azonosítatlan biológiai egyed is..de sebaj..Sajnálatos azonban, hogy a szederről lecsúsztunk…Majd legközelebb

Ahogy visszaereszkedtünk a mederbe, szemünk elé tárult a szurdok bejárata. Ezzel együtt a terep is nehezedett, de én speciel pont az ilyet szeretem Leírhatatlan hangulata van az ilyen expedícióknak. Hol tágasabb, hol szűkebb helyen kanyargott a most szokatlanul szelíd patakocska.

Nagyon érdekes volt, kevéssé extrém, de gyönyörű út vitt végig a völgyben. A szurdokban sokméteres, borostyán-függönyözte bazaltszikla falak között folyt a patak. Egy mászós rész volt, egy kisebb sziklafal, amitől igazán tartottunk. Ugyanis legutóbb a megáradt patak, valamint hegymászó-felszerelés hiánya miatt meghiúsult az expedíciónk.

Ezért is örültünk nagyon, mikor megláttuk, hogy a múltkori egy szem kötél helyett egy remekbe szabott létra, ill. láncok hada segíti a továbbjutást. Később rájöttünk, hogy nagyjából a szurdok felénél van ez az izgis rész, de innentől már sokkal könnyebb volt a haladás.

A patak sem volt megáradva, így a menetelést inkább az avar alatt megbújó kövek nehezítették. A völgy miután kitágult, rátértünk egy szekérútra, amiről később kiderült, nem az, ami nekünk kell. A felismerést segítette, hogy egyszer csak egy vadvédelmi kerítés álta utunkat…

Mivel már igencsak elvacakoltuk az időt, nem is próbálkoztunk a jó ösvény megtalálásával…hagyni kell valamit jövőre is. Így visszaereszkedtünk a völgybe, és hátulról is megcsodáltuk a szurdokot. Feltünően gyorsabban értünk a kocsihoz, majd miután elmorzsultunk egy könnycseppet, búcsút intettünk a Mátrának.

Nem maradt más hátra, mint hogy minden kedves résztvevőnek megköszönjem a résztvételt. Remélem, mindenki jól érezte magát, és jövőre is velem tart a társaság..

Majd’ elfelejtettem..a szokásos aranyköpések:

– Szóval..a parlagi sas hőerőművek közelében fordul elő.. (Geleji pihenőben, ahol tábla hívja fel a figyelmet, hogy van a környéken belőlük..)

— Parlagi keselyű..öö..sirály..sas..mind1..

— Levelet kaptam lájf..nanananana.. \m/O.O\m/

Cél: Sárospataki tengerszem, valamint a vár és környékének megcsodálása.

Újfent bebizonyosodott, hogy elvetemült biomókusok vagyunk, és mit nekünk időjárás… még a 34 fok és szikrázó napsütés se lombozta le kedvünk (se a Tafttal befújt hajunkat ^^). So így esett, hogy az amúgy meglehetősen alacsony kis dombocska meghódításáért igencsak meg kellett küzdenünk. De minden megpróbáltatást feledtetett a kellemes társaság

Olyan fél10 magasságában neki is indultunk, és rögtön észrevettük, hogy kerülünk egy hatalmasat..nah nem baj, majd legközelebb okosabbak leszünk..XD Utunk során hozzánk csapódott egy kardoslepke is, amit 5x találkozás után elkereszteltünk Gollamnak. (Jó..tudjuk, h tuti nem ugyanaz a példány volt, de így jobban hangzik. Viszont..akkor láttunk vagy 20-at.. O.O  Ezt a denzitást magyarázhatja a nem messze talált kökényes ^^).

Enyhén kimelegedve folytattuk a menetet fel a hegyre, ahol végre (2 óra elteltével) elénk tárult a méltán híres tengerszem. Meglepően sok emberbe botlottunk mind az úton, mind a pihenőnél. Körbevizslattuk, majd kis pihi után visszafordultunk.

2 után nem sokkal értünk a kocsihoz, ahol rövid tanakodást követően (sajna idő hiányában) kurtítottunk az eredeti programon, és csak a várat kerestük meg. Megtekintettük az állandó Rákóczi kiállítást, majd a Vörös-torony bizonyos részeit. A tárlatvezetőnek hála, nagyon jó hangulatban telt körséta.

Záró programként körbesétáltuk a várat, mert csoportunk egyes tagjait nagyon érdekelte a kertben felépített, kiskölköknek való vár-játszóház.  Majd vízkészletünket feltöltve magunk mögött hagytuk a várat.

Remélem, mindenki jól érezte magát 
Én legalább is igen, és minden bátor megjelentnek köszönöm a részvételt!

És akkor az elmaradhatatlan aranyköpések:

- Te, ez a lepke követ minket! :O

- Tudom. Olyan 2 órája a nyomunkban van..

- Gollam! XD

 - Mi lesz Aragornból 10 ezer év múlva?

- Aragonit…

- Akkor már megvan, hogy miből van a fluorit…

 Benzinköltség 1600.-, felmenni a hegyre, és ott pitypangnak képzelni magad: PRICELESS…

(Vörös-toronyban)

- Miért ilyen alacsonyak a bejáratok?

- Talán..hobbitok laktak itt?

 ***

- Miért néznek lefele a lőlyukak?

- Mert akkor még nem helikopterekkel jöttek…

***

Vérmalac röfögés forevöööööö ^^

Nah végre eljutottam oda is, hogy leblogoljam ezt a jó kis kirándulást  (Ami késik, nem múlik ^^)
 A helyszín, azaz a célpont: Tokaj, Nagy-Kopasz
Résztvevők, létszám: 3 darab ökomókus )

Kivételesen vonattal közelítettük meg,  ami számomra külön élmény volt. Pölö hajnalban gyülekező (még javában csipás szemmel) a debreceni nagyállón. Már itt feltűnt pár ’4 lábú’ nyugdíjas, kis hátizsákkal…mondjuk, biztos ők is oda mennek. Hát..nem tévedtünk, jól le is hagytak minket ..-.-”"”

So..olyan 9 óra magasságában már javában kapaszkodtunk is fel a pincesoron, majd a szőlők között ráfordultunk a toronyhoz vezető turistaútra. Ami kék volt, de a térképen zöld..vagy fordítva? Na mind1..a lényeg, hogy megtaláltuk XDD

Jó ökomókusokhoz híven rögtön bekapcsoltuk a spéci ‘találjunk szép kis növény és állatfajokat, amiket meghatározhatunk és megörökíthetünk’ készülékünket. ^^ Nem is kellett sokáig várni, a radarunk jelzett. Egyik pihenőnél találtunk is 2 nünükét (még sose láttam ^^), majd valami bogarantyút..meg lepkéket..gazokat..XD  Kicsit távolabb még felfedeztünk pár zöld növényt, amin látszott, hogy még csak most fog majd nyílni. Kiderült, hogy turbánliliom tövek voltak, ez azért is érdekes, mert eddig csak szálanként láttam, itt meg volt vagy 4 egy csomóban O.o

Eddig egész laza volt az út, kis fiatalos erdőben..semmi komoly. Majd beértünk egy fenyvesbe, ahol 100 m-en akkora emelkedő volt, hogy megszólalt..majd felszerpentineztünk a hegyoldalba. Innen már ismét lazább volt, már turistát is többet láttunk. A toronyhoz felérve jó nagy szél fogadott minket, de nem is vártunk mást..XD Kicsi szusszantás, jól megérdemelt ebéd elfogyasztása után visszafelé vettük az irányt.

Azaz az egyik leágazásnál arra a jelzésre tértünk le, ami a temetőbe vezetett. Így a hegy másik oldalán haladtunk, és rövidesen ki is értünk a zárt erdőből. Kökényesekkel és törpe nőszirmokkal tarkított hegyi réteken vágtunk át, amit hol nyitottabb,  hol zártabb fiatalos gyertyán, majd tölgyes követett. Egy-egy helyen még szép kilátásra is nyílt lehetőség, így megcsodálhattuk Tokaj és a Bodrog-zúg panorámáját ^^.   Majd felfedeztünk pár elvirágzott leánykökörcsin tövet, be is véstük az agyunkban, hogy itt vannak. XD

Leérve körbejártuk Tokaj baloldalát, összes templomot, zsinagógát, miegymást lefényképezve. Sétáltunk a Bodrog és Tisza parton is, ha már ott vagyunk. És milyen jól is tettük, hisz ráakadtunk 2 homokfutrinkára, akik épp családalapításon voltak. XDD Már csak egyetlen dolog volt hátra. Igen! Találnunk kellett egy normális pincét, ami vasárnap is nyitva, nem kell bejelentkezni előre..és nem esik távol a fő úttól. A központtól nem is olyan messze lévő, kis csendes borozóra esett a választásunk, ahol kóstoltunk is egy fincsi édes bort (Furmint-hárslevelű). Annyira ízlett, hogy muszáj volt vennem belőle otthonra is ))

Ezekkel jól el is töltöttük az időt, így lassan az állomás felé orientálódtunk, hogy azért még emberséges időben visszaérjünk Debibe. 
Akkor már csak pár örökbecsű beszólás/aranyköpés marad, ami minden kirándulásunkat megfűszerezi XDD Lássuk:

- Úúú..aztaaa..mekkora Festuca fűcsomó!! O.O

- De szép Potentilla!

- Csináljunk már “Pózolj tüdőfűvel” című képet! Nah..lécci…

- ÁSHAAAAAATOK???? ÁSSAK???? <persze fél percenként…jól van szamár..XDDD>

Mindenkinek köszönöm a részvételt!
 

A nagy rókalepke eurázsiai elterjedésű faj, mely az utóbbi években sajnos jelentősen megritkult. A legtöbb nyugat-európai ország Vörös könyvében szerepel, nálunk még viszonylag gyakran előfordul. Védett, eszmei értéke 10.000 Ft.

A lepke az áttelelő fajok közé tartozik, a téli hónapokat faodvakban, padlásokon vészeli át, ezért már korán, márciusban is találkozhatunk vele.

2011 első bükki túrája igen jóra sikeredés. Mivel szokatlanul jó idő levés, eszementjeink (4 fő) örülés és jó korán felkelés. Csipaszublimálás után rögvest járgányba szállás, majd a Csanyikig meg-nem-állás. Ott kocsiból kipattanás, hegyre felszaladás, és a Molnár-sziklánál lecövekelés. Fényképező-masinával leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) bemérés, ill. felvevés. Ennek örülés. Nagyon. Ha fülünk nem levés, szánk kétszer körbeérés. Nem titkolás, hogy biológusnak levés. Miután itt számottevő idő eltöltés, úgy határozás, gyorsan továbbállás.

Bő félóra múlva Hereg-réten leparkolás. Tüstént pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) keresés, de nem találás, ezért elszontyolódás. Visszaemlékezés, hogy tavaly ilyenkor már tavaszi kankalin (Primula veris) is látás, konstatálás, hogy most ez nem elképzelés… Nagy túrakedvvel megindulás, majd Fekete-len oldalára felkapaszkodás. Ekkor látás, hogy a fél hegyoldalt kitermelés. Erdészek módszereit szidalmazás, magunkat közben nagyon okosnak képzelés. Fennhangon megjegyzés, hagyásfa nem maradás. Fejben elképzelés, hogy a favágók kocsiját útról legörgetés. Ezen jót röhögés.

Belebotlás az első, még bimbózó pirosló hunyor tőbe. Ezt körbefényképezés. Több nézőpontból is. Közben felemlegetés, hogy tavaly ilyenkor már több gaznak levés. Malom-hegy lankáján tízórai elfogyasztás, feltöltődve továbbindulás. Kuklya-hegyesét megkerülés, majd Toldi-bércen lépdelés. Egy hosszú karó tartás az ösvény közepén, ezzel olcsó Toldi-poén elsütés. Ezen is jót röhögés. Közben észrevevés, hogy emberek jövés. Még jobban nevetés.

Toldi-kunyhót nem találás, így Vöröskő-forrás megtalálásának esélye elveszés. Kecskor-hegyesénél a láthatáron nyugdíjas csoport feltünés. Mi látás, hogy követ küldés, kérdezés, hogy Vöröskő-forrás merre levés. Mondás, hogy mi is azt keresés. Közösen rájövés, hogy eltévesztés a letérést. Tanakodás, hogy mit csinálás. Egyesülve megindulás a Stimecz-ház felé. Rövidesen leszakadozás, és nyugdíjas csoport minket lehagyás. Csak nézés, hogy milyen gyorsan teperés. Magunkat ettől elég kicsinek érzés. Gondolás, most már szabad a hülyéskedés, és a hunyorral pózolás. Nem nézés minket hülyének. Ragaszkodás ahhoz az ötlethez, hogy hazaérve FB-on hunyornak külön profil létrehozás, majd lájkolás. “A hunyor lájkolja a tavaszt” -féle hozzászólások felemlegetése. Később a hunyor taposás-fétisének kivesézése. Elszomorodás, hogy olyan kis hülyének levés, hogy az ösvény közepén növés.

Mivel nem tudni jobbat, Kecskor gerincén végigbaktatás. Rossz bokámra xarul lépés, káromkodás. Reménykedés, hogy rögtön nem bedagadás, mert akkor a hegyekben éjszakázás. Innen sántikálás. Stimecz-háznál nyugdíjas csoporttal újból találkozás, már régi ismerősökként köszöntés egymást. Itt kicsit megpihenés. Rövidesen idegen emberek jövés, és mondás, hogy a Vöröskő-forrás csontszáraznak levés. Elszomorodás, és megfogadás, hogy legközelebb megtalálás. Reménykedés, hogy épp működő állapotban levés.

Ezután szottyadt szenyák eltüntetése, miközben térképen a visszafele útat böngészés. Megörülés, hogy sokáig patak mellett menés. Fátyolszerű vízesés-fényképezésre lehetőség kilátásba helyezés. Egyesek ennek nagyon megörülés. Mások csicsás-csillogó gyűrűt találás, amit rögtön felhúzás, és magukat bolygó kapitányának gondolás. Kompromitáló kép készítés, azt FB-ra feltöltés, várás, hogy hányan lájkolás. Közben magunkra nagyon büszkének levés.

Samassa-házat magunk mögött hagyás, Lök-völgybe becsatlakozás. Konstatálás, hogy Imó se működés, mivel a patak meder is száraznak levés. Összefutás egy rahedli hóvirággal (Galanthus nivalis), viszont tüdőfűt (Pulmonaria sp.) még mindig hiányolás. Kereszteződésnél patak látás. Rögtön arra gondolás, hogy Fekete-len forrás legalább működés. De tévedés, mire odaérés, patak elfogyás. Lassan alkonyodás, ezért javaslás, hogy tempó növelés. Örömkönnyek elmorzsolás, mikor kiérés a műútra. “Innen már fél lábbal is kibírás!” – mondás. Sötétedés előtt kocsiba bevágódás, majd mindenkit hazapaterolás. Megígérés, hogy kirándulást megismétlés. Többiek ezt a fenyegetést tudomásul vevés.

p.s.:

- Miklós-szikla/hegy (Molnár-szikla helyett több alkalommal..)
- Mámor-völgy (Hámor-völgy helyett ofkorsz ^^)
- Napi hunyor/ csillám-hunyor
- Hegyes csőrű kacsa, ami a fán él, és lopja a mókus mogyoróit.
- Antikacsa

Nah..úgy döntöttem, én is csinálok egy ilyen listát.. 

1) Vastagítsd meg, amit olvastál!
2) Szedd dőlt betűvel, amit el akarsz olvasni!
3) Húzd alá, amit szeretsz!

001. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
002. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
003. Szabó Magda: Abigél
004. George Orwell: 1984
005. Jókai Mór: Az arany ember
006. A. A. Milne: Micimackó
007. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
008. J. R. R.Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III.
009. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
010. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
011. Fekete István: Tüskevár
012. Gabriel García Márquez: Száz év magány
013. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
014. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
015. Rideg Sándor: Indul a bakterház
016. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
017. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
018. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
019. Fekete István: Vuk
020. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
021. Erich Kästner: A két Lotti
022. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
023. Victor Hugo: A nyomorultak
024. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
025. Wass Albert: A funtineli boszorkány
026. J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
027. Kertész Imre: Sorstalanság
028. Alexandre Dumas: A három testőr
029. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
030. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
031. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
032. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
033. Móricz Zsigmond: Árvácska
034. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
035. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
036. Charlotte Brontë: Jane Eyre
037. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
038. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
039. Emily Brontë: Üvöltő szelek
040. Dallos Sándor: A nap szerelmese
041. Stendhal: Vörös és fekete
042. J.D. Salinger: Zabhegyező
043. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
044. Joseph Heller: A 22-es csapdája
045. Fekete István: Bogáncs
046. William Golding: A legyek ura
047. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
048. Dallos Sándor: Aranyecset
049. Eric Knight: Lassie hazatér
050. Karl May: Winnetou
051. Fekete István: Téli berek
052. Lev Tolsztoj: Háború és béke
053. Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
054. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
055. Móra Ferenc: Aranykoporsó
056. Mikszáth Kálmán: A fekete város
057. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója
058. Örkény István: Tóték
059. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
060. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
061. Umberto Eco: A rózsa neve
062. Daniel Defoe: Robinson Crusoe
063. Robert Merle: Mesterségem a halál
064. Dan Brown: A Da Vinci-kód
065. John Steinbeck: Édentől keletre
066. Jaroslav Hašek: Švejk
067. Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
068. Wass Albert: Kard és kasza
069. Ken Follett: A katedrális
070. Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
071. Ottlik Géza: Iskola a határon
072. Jókai Mór: Egy magyar nábob
073. Eric Knight: Légy hű magadhoz
074. Németh László: Iszony
075. Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
076. Lev Tolsztoj: Anna Karenina
077. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
078. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
079. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
080. Vámos Miklós: Apák könyve
081. Szerb Antal: A Pendragon legenda
082. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
083. Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
084. Robert Merle: Malevil
085. Paulo Coelho: Az alkimista
086. Szabó Magda: Für Elise
087. Szerb Antal: Utas és holdvilág
088. Závada Pál: Jadviga párnája
089. Gárdonyi Géza: Ida regénye
090. Thomas Mann: A varázshegy
091. Szabó Magda: Régimódi történet
092. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
093. Szabó Magda: Az ajtó
094. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
095. Szepes Mária: A vörös oroszlán
096. Thomas Mann: József és testvérei
097. Jókai Anna: Ne féljetek
098. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
099. Nógrádi Gábor: PetePite
100. Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Nem szedtem semmit dőlttel, mert, ami nem vastag, azt mind el akarom olvasni..^^ Ugyanilyen megfontolásból nem húztam alá semmit, mivel akár az összeset is aláhúzhatnám..XD

Végeredmény: 46/100…nem is olyan rossz..majdnem a fele..^^

2011. május –>  070. Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

2011. november –> 008. J. R. R.Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III.

“- Tudod egyáltalán, hogy merre megyünk? – A lány szótlanul haladt a kontinentális – antropogén hatásoktól mentes – extrazonális bükk erdőben, amihez szokatlanul magas biodiverzitási érték társult. Számos, jól elkülönülő refugiumokban fennmaradt reliktum flóraelemmel, és egyéb oltalmat érdemlő fajjal találkozott az útja során. Elgyönyörködött továbbá a tavaszi/kora nyári aszpektus szépségében is. Kis híján nekiállt felvenni egy 5×5 m-es mintavételi kvadrátot, hogy felbecsülje a növénypopulációk egyedszámát, valamint szétdobni pár csapdát a szintén nagy fajgazdagságot mutató rovarpopuláció vizsgálatához..”

Adott egy hajó és x számú utasa. Majd felüti a fejét egy járvány, ami megritkítja a hajó populációjának egyedszámát –> genetikai variabilitás csökken, palacknyak-effektus. Három egyed viszont megmenekül, és elindul kolonizálni egy lakatlan szigetet –> alapító hatás. Partot érés után sikeresen betöltik az üres/elhagyott ökológiai fülkéket. Később viszont rájönnek, hogy egy idegen populáció időközönként látogatja a szigetük – eddig – be nem járt részét. Mivel jelenlétük csak időszakos, valamint a két niche csak érintkezik/egymástól távolabb esik, a két populáció között nincs kompetíció –> niche-szegregáció. Pár évvel később a szigetet kolonizáló populáció elveszíti egyik egyedét, így az egyedszám 2-re esik vissza. A megmaradt 2 juvenilis példány hamarosan túlesik a pubertás minden borzalmán, mikor is újabb látogatók tűnnek fel a láthatáron. Idegen populáció egyedei migrálnak be a szigetre, akik galád módon akarják kihasználni a kínálkozó forrásokat (pl. víz..). Miután ez megtörtént, szaporodási közösséget akartak létrehozni a szigeten lakó példányokkal. Ez viszont a viselkedési izoláció, valamint az etnikai különbségek miatt nem valósul(hatot)t meg . A csalódott populáció tovamigrált. Ezután békésebb időszak köszöntött a szigetre, és a kolonizáló egyedek rájöttek, hogy tenni kéne valamit a fajuk fennmaradásáért. Így kis ráfordítással sikerült megnövelni a szaporodási rátájukat, a populáció egyedszáma immár háromra változott…

Először is… tudom, hogy nem szerencsés a szóhasználat, ugyanis csupán egyedfejlődésről van szó…de így sokkal jobban hangzik

Másodszor: A manga során figyelemmel követtem, ahogy Aizen tájcsó szintet lép..először..másodszor..sokszor.. és egyre rondább lett.. -.-”"”" Miután elült a gusztustalanságok halmaza feletti haragom, elhatároztam, hogy összeütök egy timeline-szerűséget…ami a kedves tájcsó metamorfózisát hívatott bemutatni. 
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez az egész egy teljes átalakulásra emlékeztet. 
Mondjuk a lepkék esetében a csúnya hernyóból rendszerint gyönyörű lepke fejlődik…amiről ebben az esetben szó sincs..XD Jah.. és egy kicsivel több stádium van, mint a pete –> lárva –> báb –> imágó ismert formulája. Vagyis Aizen esetében hipermetamorfózisról kell beszélnünk, azaz kicsit túlfejlődik a kapitány úr..

Akkor lássuk is a medvét:

A petét (azaz, mikor még ‘csak’ hadnagy volt) nem ábrázoltam, mert ez nem igazán lényeges. Kicsit később már tájcsóvá lép elő, majd leveszi a szemüvegét is (vagyis végre felvállalja, hogy ő Superman :O), ahogy egy igen mozgékony lárvának illik. Majd jön egy inaktív lárvaszakasz..azaz egy álbáb, ami továbbfejlődik  másodlagos lárvává, amely már pajorszerű, hosszú hajú. Szokatlan képletek is megjelennek rajta.. pölö 3 pár szárny. XDD  A harmadlagos lárva mozdulatlan, nem táplálkozik, ez is ún. álbáb. Majd a végső alak az imágó hasonlít a lárvára..so..igazából ennek kifejlésnek kéne lennie, de nem mind1?
Aizen így is – úgy is ronda.. -.-