Úti célnak a Tarjánka-szurdok ismételt meghódítását tűztem ki. Ez több szempontból is jó ötletnek bizonyult: A fák csodálatos őszi színekben pompáztak, valamint a száraz nyárnak köszönhetően biztosak lehettünk az alacsony vízállásban, ergo ha nem lopták le a láncokat, akkor most végre teljes egészében végigjárhatjuk eme páratlan természeti tüneményt. Az időjárásra sem lehetett panaszunk, ugyanis a reggeli csípős hideget leszámítva, kellemes idő volt ránk, a nap is hét ágra sütött. A hab a tortán, hogy az ország többi részén igencsak moslék idő volt.
Létszám: 5 fő, 3 biomókus + 2 tiszteletbeli tag.
Mivel ezt a kirándulást direkt nem egy rendes túrának terveztem, így nem volt annyira fájó seb, hogy nem találkoztunk semmilyen fincsi gazzal.. (Úúúú..milyen céép Festuca fűcsomóóó..XDDD) A táj, ill. a szurdok szépsége, a fák leírhatatlan színkavalkádja feledtette velünk a máskor megszokott ‘élet’ hiányát.
Mondjuk a terep bejárása sem volt hétköznapi, szóval nem is lett volna idő/erő minden látnivalót dokumentálni. Megelégedtünk azzal, hogy nem lettünk nyakig vízesek. Sőt.. összefutottunk majdnem az összes, ezt az élőhelyet jelző fajjal: például páfrányok tömegével, májmoha szőnyegekkel..és még egy árva békával is…hogy a pórul járt bambiról már ne is beszéljek..
Mint ahogy lenni szokott, ez a reggel sem indult zökkenőmentesen. Egy apró malőr miatt (ismeretlen autópálya-szakaszon sötétben vezetni nem jóóóó ^^) ugyan késtem egy keveset, de ezt később sikerült lefaragni. Kicsivel 10 után már Domoszlón is voltunk, és hála a múltkori próbálkozásunknak, elsőre megtaláltuk a kiindulási pontunkat 
Akkor következzék a részletesebb beszámoló
A Tarjánka patak szurdokát a két falut, Domoszlót és Markazt összekötő útról értük el. (bambiveszély tábla!) A dűlőút a patakvölgy kezdeténél elfogyott, innen az elején mellette, majd magában a patakmederben tudtunk tovább haladni. Rövidesen elértünk a régi kőfejtőhöz, ahol pihentünkben gyorsan felmértük a fajkészletet XD
Itt még volt minden, mi szem-szájnak ingere: csipkebokor dögivel, xerotherm molyhostölgyes..iszalag-függönyök.. gyíkfüvek..éééés Festuca fűcsomók is.. Persze akadt pár azonosítatlan biológiai egyed is..de sebaj..Sajnálatos azonban, hogy a szederről lecsúsztunk…Majd legközelebb
Ahogy visszaereszkedtünk a mederbe, szemünk elé tárult a szurdok bejárata. Ezzel együtt a terep is nehezedett, de én speciel pont az ilyet szeretem Leírhatatlan hangulata van az ilyen expedícióknak. Hol tágasabb, hol szűkebb helyen kanyargott a most szokatlanul szelíd patakocska.
Nagyon érdekes volt, kevéssé extrém, de gyönyörű út vitt végig a völgyben. A szurdokban sokméteres, borostyán-függönyözte bazaltszikla falak között folyt a patak. Egy mászós rész volt, egy kisebb sziklafal, amitől igazán tartottunk. Ugyanis legutóbb a megáradt patak, valamint hegymászó-felszerelés hiánya miatt meghiúsult az expedíciónk.
Ezért is örültünk nagyon, mikor megláttuk, hogy a múltkori egy szem kötél helyett egy remekbe szabott létra, ill. láncok hada segíti a továbbjutást. Később rájöttünk, hogy nagyjából a szurdok felénél van ez az izgis rész, de innentől már sokkal könnyebb volt a haladás.
A patak sem volt megáradva, így a menetelést inkább az avar alatt megbújó kövek nehezítették. A völgy miután kitágult, rátértünk egy szekérútra, amiről később kiderült, nem az, ami nekünk kell. A felismerést segítette, hogy egyszer csak egy vadvédelmi kerítés álta utunkat…
Mivel már igencsak elvacakoltuk az időt, nem is próbálkoztunk a jó ösvény megtalálásával…hagyni kell valamit jövőre is. Így visszaereszkedtünk a völgybe, és hátulról is megcsodáltuk a szurdokot. Feltünően gyorsabban értünk a kocsihoz, majd miután elmorzsultunk egy könnycseppet, búcsút intettünk a Mátrának.
Nem maradt más hátra, mint hogy minden kedves résztvevőnek megköszönjem a résztvételt. Remélem, mindenki jól érezte magát, és jövőre is velem tart a társaság..
Majd’ elfelejtettem..a szokásos aranyköpések:
– Szóval..a parlagi sas hőerőművek közelében fordul elő.. (Geleji pihenőben, ahol tábla hívja fel a figyelmet, hogy van a környéken belőlük..)
— Parlagi keselyű..öö..sirály..sas..mind1..
— Levelet kaptam lájf..nanananana.. \m/O.O\m/
Az biztos, hogy most is egy felejthetetlen élményben volt részem, köszönöm, hogy veletek tarthattam. Számomra felejthetetlenek maradnak: a felhőgyár, az elmaradhatatlan szójáték (ígérem a legközelebbi alkalomra felkészülök az angol verzióra is:)), az autóban maradt telefon, majd a térerő hiánya, az őszi erdő illata, a SZITAKÖTŐ, és még sorolhatnám tovább. A képek most is nagyon szépek lettek, gratulálok a fotósoknak. Remélem, hogy nemsokára megismételjük.
ui.: Apa, megígérem legközelebb megpróbálok jobban vigyázni, s nem “szígyenthozni” rád. :$
Nah..örülök, hogy élvezted..;-)
Szép fotók készültek, grat mindenkinek! Remélem legközelebb én is tudok menni (nehogy lemaradjak “cooltúra-aranyköpések” terén!). XD