A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a 2003 októberében átadott tanösvényre fűzve mutatja be
e különleges karakterű hegy értékeit.
Rendkívül érdekes útvonal, amely bemutatja a megcsonkított hegy gazdag természeti értékeit, a bányaművelés nyomait és a ciszterci apátság kultúrtörténeti emlékeit. A csúcsról fantasztikus panorámában lehet részünk. Sajnos az útvonal nagy része aszfaltos. De ezt feledtette velünk a tényleg gazdag és sokszínű élővilág, ami meg is mutatta magát 
Az 5 km hosszú, 7 állomásra felfűzött tanösvény bejárásához, az ismertető táblák megtekintéséhez 2-3 óra szükséges (ami nekünk 4-5 órába telt -.-”) A tanösvény a Bél-kő környékének kultúrtörténetét, a hegy földtani felépítését, növénytársulásait és a sziklagyepek növény- és állatvilágát bemutató komplex-típusú tanösvény. Az eddig bejárt tanösvények közül…számomra ez nyújtotta a legtöbb látnivalót, növényvilágban és állatvilágban egyaránt. Még soha ennyi lepkét nem láttam, a nászruhás zöld gyík hímről már nem is beszélve, a madaraktól kezdve a ritka növényekig..mind-mind ott volt előttünk. A Bükk-fennsíkból félszigetszerűen kinyúló Bél-kő gerincén két növényföldrajzi körzet — a Délnyugati-Bükk és az Északi-Bükk — határa húzódik. Ennek megfelelően mindkét növényföldrajzi tartomány jellemző növényfajai megtalálhatók a mészkősziklán. A párnalávából felépülő Szász-bércen szilikát sziklagyep látható.
Kezdőpontunk az 1232-es alapítású Ciszterci apátsági-templom (parkoló) volt. A templom megtekintését most kihagytuk. A parkolónál megtaláltuk az első bemutató táblát, pár percbe beletelt, mire megtaláltuk az ösvényt is, mivel egy böhöm kocsi eltakarta.. ^-^”. Majd kis tisztás mentén elértük a műutat, amelyen jobbra térve elindultunk. A sorompó után 500 méterre elértük a következő állomást, ami a Bélkő észak-nyugati oldalának flóráját és faunáját ismerteti, az állomás neve „Bükkerdő”.
Továbbhaladva az úton egy rövidítéshez érünk (az út egy nagy kanyarját vágjuk itt le egy köves ösvényen), ahol a „János-hegy” nevű állomást találjuk. Azt hiszem itt találtam a fehér madársisak egy szép példányát, és ha nem csalt a fülem, egy holló-pár fészkelhetett a környező fák valamelyikén…és..ööhhmmm..épp családalapításon voltak ^^” 
Szép innen a kilátás a felettünk magasodó épen maradt sziklaoromra. Miután újfent kiértünk az útra, immár a Bélkő déli oldalán haladtunk fölfelé. Más itt a növényzet és a klíma is.
Egy nagy kanyarban érintettük a „vasbányaoldal” nevű állomást, majd a következő megálló a „palabánya” volt. Ez egy geológiai bemutatóhely pihenővel és hat álláshellyel. Következő megálló a „Szász-bérc” vulkanikus eredetű orma, érdekes párnaláva formákat és szép sziklarózsa foltokat találtunk. A továbbhaladó úton hatalmas kőtömböket értünk el, amik az autóforgalmat zárják el hatásosabban, mint a sorompók.
Nah..itt volt az, hogy másfele fordultunk, mint kellett volna. De csöppet se sajnálom…mert egyébként nem láttam volna a gyönyörű korai szegfűt Így viszont..már semmi kedvünk (és erőnk se) nem maradt, hogy megnézzük az utolsó állomást..amúgyis..innen is szép kilátás nyílt. Alattunk terült el a hatalmas bányaudvar, a mélyben pedig Bélapátfalva. Döbbenetesek a méretek, hiszen a hegy tetején több futballpálya is elférne egymás mellett. Innen ugyanezen úton indultunk vissza, hogy fáradtan, de mégis sok élménnyel gazdagodva hazafelé vegyük az irányt.
