Tarjánka-szurdok expedíció XD (2009. április eleje)

Nos..végre vettem a fáradtságot, és írok egy bejegyzést a hétvégi kalandunkról..

Az egész azzal kezdődött, hogy valahol (valamelyik blogon) olvastam erről a csodálatos szurdokról. Igaz, hogy közel 18 éve járom a Mátrát, de ez eddig elkerülte a figyelmemet. Nohát..ezt a hiányosságomat akarván korrigálni, barátnőmmel elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad elmegyünk és megnézzük.

Mivel egy egésznapos túrára készültünk, ezért kellett keresnünk egy helyet éjszakára. Le is foglaltunk egy igényeinknek tökéletesen megfelelő szállást Domoszlón. Természetesen 2 éjszakára, mert maga az odajutás fél napot vett igénybe. Pedig reggel 9-kor indultunk Debrecenből, de csak délután 3 óra után kicsivel gurultunk be a faluba. Nahát..ez a buszozás is érdekes volt.. :S

Egerig szinte kihalt volt a busz, és mi (biomókusok) teljes mértékben kiélhettük magunkat…és ama beteges hajlamunkat, hogy csodálattal adóztunk a látványnak, ami a buszról tárult a szemünk elé. Mivel a Hortobágyon robogtunk át, és később Tiszafürednél a Tisza-tó csodálatos madárvilágát is láthattuk, azt hiszem el lehet képzelni, hogy mit le nem műveltünk a buszon.

Egerből Domoszlóig katasztrófa volt az út. Hiába volt a menetidő töredéke a Debi-Eger távnak, legalább 3x többnek tűnt. Nemcsak azért, mert olyan tömeg volt, hogy ilyet még a heringek se produkálnak abban az ominózus konzervdobozban,  hanem az iskolából hazaömlő diáksereg magatartása is elborzasztott minket. Megértem, hogy mindenki hamar otthon akar lenni, de nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges a békésen várakozó (és a sorát kiváró) néniket felkenni a busz falára.. ^^” Esküszöm, hogy én még ilyet nem láttam…pedig régóta járok busszal, de ilyen viselkedést… Szó szerint összetömrültek a kölkök és egymást lökdösve nyomták fel magukat.. Már komolyan azt néztem, mikor döntik fel a buszt is. Na, de jó 50 perces nyomorgás után végre megérkeztünk a célunkhoz.

A szállásadónk már várt minket a busznál, majd gyors lepakolás után el is vitt minket egy körre.. XD
Volt olyan kedves és megmutatta nekünk, hogy honnan kell indulnunk másnap reggel, ha meg akarjuk nézni a szurdokot. Utána pedig körbevitt minket Domoszlón, és azt is megtudtuk, hogy hol találunk egy boltot a készleteink feltöltésére. Miután bevásároltunk, ki hamuban sült Narutoból (igaz, Süni pajtás..? XD), ki húsból és shörből, végre birtokba vehettük a lakosztályunkat Nem győzöm hangoztatni, hogy mennyire tetszett a vendégház hangulata, az elrendezése…meg úgy általában, hogy kiszabadultunk egy hétvégére a Mátrába, abból az idegroncs-gyártó üzemből, amit egyetemnek csúfolnak.. So örültünk, mint majom a farkának..

Az expedíció napján gyönyörű időre virradtunk. A reggel 7 órai ébresztő nem is esett olyan rosszul, mint gondoltam..hmm. Mondjuk ez inkább Süni barátném érdeme, aki a szívmelengető, elmeélesítő kávéjával életet lehelt kómás fejembe.. Egy szó, mint száz…kicsivel később, mint 8 óra, már útnak is indultunk. Hála az előző napi instrukcióknak nem kellett keresni a patakhoz vezető földutat, ami a Markaz-Domoszló műútról tér le ÉNY-i irányba.. ^^ (–> Bambiveszély tábla). Így a szőlők mellett végigsétálva fél 10-re el is érkeztünk a kiindulási ponthoz.

Innen már könnyűszerrel eltaláltunk a szurdokhoz, mivel a térképről láttuk, hogy csak a patakot kell követnünk (mivel fok.védett terület, nem vezet jelzett turistaút oda). Idáig egész könnyen ment minden, habár már látszott, hogy a magas vízállás gondot fog okozni a szurdoknál. Na de nem tudhatjuk, míg nem próbáltuk Közben persze feltérképeztük, hogy milyen virágok nyílnak ^^. Láttunk salátaboglárkát (Ranunculus ficaria), ami szőnyegszerűen borította a fiatal, kora tavaszi erdő talaját. Továbbá szép példányokat a kónya vicsorgó nevű érdekes növénykéből (Lathraea squamaria), orvosi tüdőfűből (Pulmonaria officinalis) és több ibolya fajból (Viola sp.), és tyúktaréj fajból (Gagea sp.) is. Jah..és ujjas keltikét is (Corydalis solida). Hogy ne csak növényeket mondjak…egy szép foltos szalamandra (Salamandra salamandra) is keresztezte az utunkat (vagy mi az övét? hmm). Meg néhány bogárjószág, amiknek a meghatározása még folyamatban van.. ^^”

Nem sokkal később el is értünk a híres-neves Tarjánka-szurdok bejáratához. Félelmünk beigazolódni látszott, a továbbjutás lehetősége kétségessé vált. De mi nem olyanok vagyunk, akik csak úgy meghátrálnak. Tehát nekivágtunk a kb. 700m méter természet-alakította képződménynek. Eleinte könnyen haladtunk, mindig volt valahova lépni/ugrani, de később elfogytak a sziklák és a fatörzsek. Végül elérkeztünk egy vízeséshez, ahol csak kötél ill. lánc  segítségével lehetne továbbjutni. Ez a szurdok legnehezebb, de egyben utolsó szakasza, és sajnos nem tudtuk megtenni, mert az utolsó 2m-en már nem tudtunk mire lépni. De nem sajnáljuk…mert amit láttunk a szurdokból az megbabonázott mindkettőnket. Hihetetlennek tűnik, hogy ezt az a ‘kis’ patak alakította ki az idők alatt…és hogy mennyire hűvösebb van abban a szűk 2-3m szélés résben, ahol a Tarjánka-patak csörgedezik. Kitünő élőhely ez számos állatnak és növénynek. Egy egyedi mikroklímájú élettér, ami erősen eltér az akár 1m-re lévő erdőtől.

A lényeg, hogy ezt látni kell. Mindenkinek ajánlom, akit vonz egy patak csörgedezése, egy sajátos élővilágú és hangulatú szurdok…és a vadregényes táj. De! Szigorúan saját felelősségre. Csak akkor menjünk, ha nincs sok víz, ha nem riadunk meg a köveken való ugrálástól, ha edzésben vagyunk és persze megfelelő lábbelink van. Egyébként lehetetlenség megtenni, és ne felejtsük el, hogy fokozottan védett területen található, szóval óvjuk és védjük a természetet, hisz mi csak vendégek vagyunk ott!

Egy gyors szendvics után azzal az ígérettel hagytuk a hátunk mögött a szurdokot, hogy még visszatérünk XD A visszafele utat gyorsan lezavartuk, még egyszer visszanéztünk a roppant sziklafalra, majd átkelve a patakon kijutottunk a földútra. Innen már csak egy köpés volt a műút, ahol Süni pajtás begyűjtött (ill. ásott) egy kincset XD Visszaérve a szállásra már csak annyi erőnk volt, hogy elmásszunk a Bisztróig, és estig a tornácon csücsülve összegezzük a nap eseményeit.. Meg összefotózni a másikat..

Vasárnap reggel fél 8-ra határoztuk meg az indulást, hogy elkerüljük a tömeget a buszon ^^ Majd élményekkel gazdagon köszüntünk el egymástól az Egri pályaudvaron…vagyis..felraktam Sünit a buszra.. Este 7-re haza is értem..^^ Most pedig (egy héttel később) megírtam ezt a bejegyzést a hétvége emlékére..